Népdalok

Elment János Katonának

    II: Elment János Katonának :II
    II: Engem itten hagyott másnak :II

    II: Hogyha elment, visszavárom :II
    II: Jánost én szívembe zárom :II

    II: Vissza nem jő, azt se bánom :II
    II: Magamat másnak ajánlom :II

    II: Gyere János mert megvárlak :II
    II: Mert ha nem jössz, férjhez adnak :II

    II: Kerek a szőlő levele :II
    II: Vártalak János az este :II

    II: Én vártalak, te nem jöttél :II
    II: Máshoz váratlan elmentél :II

    (Lujzikalagor)
    

Addig mondád elmész, itt hagysz

    Addig mondád elmész, itt hagysz
    Amíg bévalósítottad.
    Mennyit sírtam én teérted
    Mégis elmaradtam tőled.

    Elmentél, nem búcsúztál el.
    Búcsúzatlan indultál el.
    Lábad akármerre járjon,
    szíved értem holtig fájjon.

    Szemed akárkit ügyeljen,
    Szíved engem ne feledjen.
    Zöld erdőben liliomszál,
    Rabod vagyok, mert megfogtál.

    Árok, árok csendes árok
    Csende jóccakát kívánok.
    Többet rózsámhoz nem járok,
    Amit járok azt es bánom.

    Búzaszemet szed a galamb,
    Jajj, de szépen szól a harang.
    Vajon kinek harangoznak, 
    Talán az én galambomnak.

    Vajon kinek harangoznak, 
    Talán az én galambomnak,
    Bárcsak addig el ne vinnék, 
    Amíg innet odaérnék.
    Amíg innet odaérnék
    Bár egy levelet írhatnék
    Reszket kezem nem írhatom,
    Hull a könnyem nem láthatom.

    Nem jöttél el nézésimre,
    Gyere el temetésimre.
    Vess egy ásó földet reám, 
    Talán megérdemlem rózsám.

    Ültess fejfát a fejemhez,
    Egy kis rozmaring szálacskát.
    Hogy tudják meg, hogy itt jártál
    Nékem hű szeretőm voltál.

    (Lészped)
    

A fényes nap immár elnyugodott

    A fényes nap immár elnyugodott,
    A föld színye sötétben maradott.
    Nappali fény éjjelre változott,
    Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

    Minden állat megy nyugodalomra,
    Az Istentől kirendelt álomra.
    De én Uram, úgy megyek ágyamba,
    Mintha mennék gyászos koporsómba.

    Midőn ágynak adom a testemet,
    Deszka közé zárhatom éltemet.
    Hosszas álom érheti szememet,
    S a kakasszó hozhatja végemet.

    Vessünk számot hát, édes Istenem,
    Hogy lelkemet ne keljen féltenem,
    Hogy lehessen bátrabban szólanom,
    Midőn meg kell előtted állanom.

    Az ágyamba zokogva költözöm,
    Vánkosomat könyvemmel öntözöm.
    Ha megtartasz holnapi napodra,
    Nem fordítom azt megbántásodra.

    (Lészped)
    

Siralmas ez világ

    Siralmas ez világ
    Nékünk bűnösöknek,
    Siralmas ez világ
    Nékünk bűnösöknek.

    Hogyha meggondoljuk
    Napját életünknek,
    Hogyha meggondoljuk
    Napját életünknek.

    Ifiak, s öregek,
    Térjetek a jóra,
    Menjetek gyakrabban
    Az Isten házába!

    Kérjétek az istent,
    Hogy adja áldását,
    Ne vonja meg tőlünk
    Nagy irgalmasságát.

    Jaj, te bűnös ember,
    Hogy vársz üdvességet,
    Hogy el vagy merülve
    Nagy, szörnyű vétekvel.

    Mikor s a Szent Mihály
    Megfújja trombitát,
    Elé kell állani
    Vaj jóra, vaj rosszra.

    (Lujzikalagor)
    

Megdőlt egy fa mozdítástól

    Megdőlt egy fa mozdítástól
    Megválunk rózsám egymástól.

    Úgy megválunk mi egymástól
    Mint e levél az ágától

    Mert e levél őszvel lehull
    De tavaszra helyreújul

    Helyre újul mégsem búsul
    Dez én szüvem holtig búsul

    Búsulj szüvem mer én sírok
    Szomorú levelet írok

    Szomorú levelet írok
    Tudjad búcsúzni akarok

    Búcsúzásom nem szokásom
    Csak e sűrű sóhajtásom

    Ha még sóhajtottam lenne
    Szüvem meg es szakadt lenne

    Szakadt lenne utam lenne
    Ennyi bút nem értem lenne

    Mert búbánat keserűség
    Még a testvér is ellenség
    

Szeretőm vala szép vala

    Szeretőm vala szép vala
    Neki foga s elhagya
    S aki miatt elhagya
    Törje ki a nyavaja
    Törje ki a nyavaja
    S égje meg a tűz lángja.

    Szeretsz ingem, szeretsz mást
    Vasárnapra keress mást
    Mást kerestél nem kaptál
    Mind csak hozzám fordultál
    Mind csak hozzám fordultál
    Majd ki megbolondultál.

    Sirít ez orsóm egy-kettő
    Harmadik a szeretőm
    Negyediket nem várom
    Ajtóm mellé bézárom
    Ajtóm mellé bézárom
    S a seprűvel kihányom.

    Kerek utca kicsi ház
    Kicsi rózsám mit csinálsz?
    Csínogatom magamat
    Várom a galambomat

    Kerek utca szegelet
    Jártam én ott eleget
    Ha még egyszer ott járok
    A rózsámra találok

    Jajj Istenem, este van 
    Az én rózsám messze van
    Keszkenőm is nála van
    Víg örömem benne van.

    Nekem nincsen szeretőm
    Csak egy rongyos keszkenőm
    Szebbik felét fordítom
    A rózsámat gondolom.

    Csicseri borsó bablencse
    S a kékszemű menyecske
    Had üljél az ölembe
    Had nézzek a szemedbe
    Had nézzek a szemedbe
    Had nyúljak a zsebedbe.

    Adj egy csókot én egy mást
    Hogy ne felejtsük egymást
    Adtam biz’ én, adok is
    Ha tudom, meghalok is.

    (Külsőrekecsin)
    

Le az úton, le, le, le

    Le az úton, le, le, le, 
    Fehér bosztán levele.
    Édesem elejibe, 
    Édesem es fejérbe.

    Fehér galamb képibe' 
    Felülök ez ölibe.
    Csirikolok szemibe, 
    Mint madárka fészkibe.

    Fenn a csillag, fenn az ég, 
    Még eszedbe jutok én,
    De már akkor késő lesz, 
    Mer' a szívem másé lesz.

    (Gâsteni) 
    

Szeretőm e táncba, gyűrűm ez ujjába

    Szeretőm e táncba, gyűrűm ez ujjába,
    Minden fordulásba' ragyog ez ujjába.
    Szeretőm es voltál, kerítőm es voltál,
    Verjen meg az Isten, ha igaz nem voltál.

    Ki az ő édesit igazán szereti,
    Nincsen olyan árvíz, hogy föl nem keresi.
    Én az én édesim igazán szerettem,
    Nincsen olyan árvíz, hogy föl ne keressem.

    Csak azért szerettem falu szélin lakni,
    Hogy az én édesim odajár itatni.
    Lovát itatgatja, magát mutogatja,
    Két piros orcáját vélem csókoltatja.

    Ne csókolj, ne szeress, mer' nekem nem kellesz,
    Mi haszna, ha szép vagy, örökké beteg vagy.
    Csókolj, rózsám, csókolj, egyszer es, kétszer es,
    Egyszer es, kétszer es, még tizenkétszer es.

    (Klézse)
    

Mikor Gergely legény volt

    Mikor Gergely legény volt, 
    Jaj, micsa' szép legény volt,
    Édes Gergelem, kedves Gergelem.(Ref.)

    Jaj, micsa' szép legény volt, 
    csipkefából botja volt.

    Csipkefából botja volt, 
    Nékem jó szeretőm volt.

    Mikor Gergely legény volt, 
    Olyan legény egy sem volt.

    Veresboros üvegem, 
    kecskeszemű Gergelem.

    Gergely sültült e gerlicsbe,
    Én táncoltam e pincébe,

    Gergely sültült, s én táncoltam,
    Jaj, micsa' szép lányka voltam,

    Papucskáim pattogtak,
    Pántlikáim zurrogtak,

    Papucskáim kop-kop-kop,
    Pántlikáim zer-zer-zer,

    Pántlikáim zer-zer-zer, 
    Mátkecskáim her-her-her,

    Édes voltál, sebes voltál,
    de szívedben ördög voltál.

    Gergel, szeretőm vala
    Karikagyűrűm vala

    Gergel szeretőm nincsen
    Karikagyűrűm sincsen

    Édes voltál, sebes voltál,
    utoljára be jó voltál.

    (Klézse) 
    

Tavaszi szél vizet áraszt

    II: Tavaszi szél vizet áraszt,
    Virágom, virágom. :II
     
    II: Hát én immár kit válasszak,
    Virágom, virágom. :II
     
    II: Te engemet, én tégedet,
    Virágom, virágom. :II
     
    II: Bújjunk egymás árnyékába,
    Virágom, virágom. :II
     
    II: Megszáradt a füge fástul,
    Virágom, virágom. :II
    II: Megválunk rózsám egymástól,
    Virágom, virágom. :II
     
    II: Mint az elmúlt esztendőtől,
    Virágom, virágom :II
    II: Mint ősszel fa levelétől,
    Virágom, virágom. :II

    (Lujzikalagor)
    

Hazám, hazám, csendes hazám!

    Hazám, hazám, csendes hazám! 
    Bárcsak határid láthatnám! 
    Látom füstjét, de csak alig. 
    Az ég alatt zengedezik. 

    II:Az ég alatt, a föld színén 
    Olyan árva nincsen, mint én :II

    II:Árvaságimat se bánom,
    Csak apám, s anyám sajnálom.:II

    Testvér, mikor az úton jársz 
    Szíved fáj-e, ingem nem látsz? 
    De ha fáj es, mit tudsz tenni? 
    Egyszer ennek így kell lenni. 

    Egyszer ennek így kell lenni, 
    Ketten két útra indulni, 
    Meg kell egymástól válani, 
    Meg kell egymástól válani. 

    II:Úgy elválunk mi egymástól, 
    Mint a lapi az ágától :II
    

E kertemben egy madár

    E kertemben egy madár
    Keringetem, de nem vár
    Jaj, Istenem, de nagy kár
    Hogy engemet meg nem vár!

    Várj meg engem te madár
    Mert magadra maradál
    Csirip-csirip te madár
    Mert magadra maradál!

    Ha te engem meg nem vársz
    Örökké magadra jársz
    Csirip-csirip te madár
    Örökké magadra jársz!
    

Keresem, keresem nem kapom

    Keresem, keresem nem kapom
    Ha megkpom megcsapom
    Ha elérem, megfogom
    Én őt mindjárt csókolom

    Ez a leány kicsike,
    Szökik mint egy görice
    De a legény nagyecska
    Szökik, mint e lovecska.

    Fejér végű kendőbe,
    Menjünk ki e csenderbe
    Veres végű kendőbe,
    Menjünk mennyegezőbe.

    Magas vagy te mint a nád,
    Tejben feresztett anyád.
    Tejbe-vajba feresztett,
    Most szárnyadra eresztett.

    (Klézse)
    

Táncolj kecske, ne állj meg

    Táncolj kecske, ne állj meg
    Mer’ az Isten nem ver meg.

    Kukorica, csutika
    Rázkolódjál Máriska.

    Csutiboti, csutika
    Ketten hálunk Máriska.

    (Klézse)
    

Ez a kicsi Lészped nem jó helyen van

    Ez a kicsi Lészped nem jó helyen van,
    Mer’ a templom a közepibe van
    Körös körül arany csipke
    Rászállott egy bús gerlice.

    Nem megmondtam te bús gerlice,
    Ne rakj fészket az út szélire.
    Mert az úton sokan járnak,
    Kis fészkedre reátalálnak.

    Ne sírj, ne ríj, te bús gerlice,
    Visszajő (még) a te párod ide.
    Nem kell nékem a senki párja,
    Ha a babám el van zárva.

    El van zárva vasas zár alá,
    Büszke román király fegyvere alá.
    Nincsen olyan, aki kizárja,
    Ki a babám megszabadítsa.

    Szabadulnék rózsám, ej, de nem lehet,
    Ki kell töltsem a három évet.
    ||: Egyet töltök a hazámért,
    Kettőt a régi babámért. :||

    (Lészped)
    

Mondd meg nekem, kicsi madár

    Mondd meg nekem, kicsi madár,
    Mikor leszen nyár!
    Megmondom én neked lányom
    Mikor leszen nyár.

    II: Húsvét után tavasz világ,
    Még aztán jő nyár.:II

    Tavasz, tavasz, gyenge tavasz,
    Mindent megújítasz,
    Erdőt-mezőt béborítasz,
    Engem szomorítasz.

    S e madárkák esszegyülnek,
    Szépen zengedeznek,
    Csak az árvák keseregnek,
    Ők nem énekelnek.

    A holtak es arról halják
    Nékünk tavaszunk jő,
    Kicsi bárány bőgéséről,
    Tilinkó szólásról.

    (Lujzikalagor) 
    

Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?

    Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?
    Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?
    Tizenketten voltak, mind fehérek voltak.

    Tizenketten voltak, mind fehérek voltak.
    Csak kettő volt barna, harmadik az anyja.
    Csak kettő volt barna, harmadik az anyja.
    Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj!

    Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj!
    Csak ott es úgy kerülj, búval meg ne merülj!
    Csak ott es úgy kerülj, búval meg ne merülj!
    Mer' ha belémerülsz, soha ki nem kerülsz.

    Mer' ha belémerülsz, soha ki nme kerülsz.
    Jöjjön haza ludam, vejszen oda uram!
    Jöjjön haza ludam, vejszen oda uram!
    Ő se vejszen szegény, me' jó pipás legény.
    Ő se vejszen szegény, me' jó pipás legény.

    (Lészped) 
    

Gyere ki te gyöngyvirág

    Gyere ki te gyöngyvirág
    Mert feljött az holdvilág jaj
    Gyere ki te gyöngyvirág
    Mert feljött az holdvilág jaj

    Majd kinezék ablakon
    Az lajbimat gombolom jaj
    Az lajbimat gombolom
    Szeretőmet gondolom jaj

    A te tarka kutyádat
    Más hergeti de nem én jaj
    Az hergesse ha nem én
    Még eszedbe jutok én jaj

    A te vasas kapudat
    Más zergeti de nem én jaj
    Az zergesse ha nem én
    Még eszedbe jutok én jaj

    A te karcsú derekad
    Más szorítsa de nem nem én jaj
    Az szorítsa ha nem én
    Még eszedbe jutok én jaj

    A te piros orcádat
    Más csókolja de nem én jaj
    Az csókolja ha nem én
    Még eszedbe jutok én jaj

    (Gajcsána)
     

Szól kukukk, szól

    Szól kukukk, szól
    Ki kapuján szól?
    Benne leány öltöződik
    Kinn a bárisz forgatódik
    Szól a kukukk, szól.

    Szól a kukukk, szól,
    Ki kapuján szól?
    Kit adsz nékem király bíró,
    Kivel Bécsbe menjek?
    S a zöld fának árnyékjába
    Kivel beszélgessek?

    János öcsémvel,
    János öcsémvel,
    Szép ő maga, szép gúnyája
    Gyingyös dolomántja

    Szól a kukukk, szól,
    Ki kapuján szól?
    János öcsém zöld erdőbe
    Fénylik a kard az övibe,
    Szól a kukukk, szól.

    (Lészped)